Harmadik fejezet: A vonat út első napja

Pordus elkísér mindkettőnket egy autóhoz.-Életembe csak egyszer ültem autóban.Mi pont a körzet közepén élünk, és egyszer el kellett mennem a körzethatárra.Gyalog indultam de útközbe egy kedves házaspár felvett, ők is ugyan oda mentek mint én szóval elvittek végig.-Fél órát megyünk majd átszállunk a vonatra.
-Kicsit magatokra hagylak benneteket!Át kell öltöznöm!Ez már koszos.-nyávog Pordus.Azt tegyük hozzá, hogy semmi baja nem volt a ruhájának.
-Most meg vagy rám sértődve?-kérdezem.
-Nem.Miért lennék? Mert feláldozod értem az életed?
-Azért mert lehülyéztelek!De nem gondoltam komolyan.Csak dühből mondtam.Mert olyan butaságokat kérdezgettél.
-Tudom.Azért se vettem komolyan.Mindenkit lehülyézel akit utálsz vagy aki felhergel téged.-mosolyog rám.-De hagyjuk is.-sóhajt és kibámul az ablakon.Mi lesz ha ketten maradunk a végére?
-Hát...
-Te ölsz meg engem ez egyértelmű-vág a szavamba.
-Miért?Miért egyértelmű?
-Mert miattam jelentkeztél.Meg egyébként is.Én nem bírnám ki ha meghalnál.Főleg ha miattam halnál meg.
-Szerinted én kibírnám?Szerinted azért jelentkeztem mert én csak úgy simán túltenném magam rajta?
-Akkor mit akarsz csinálni?
-Megoldom.Egyikünk se fog meghalni.
-Na mégis ezt te hogyan gondoltad? Ez lehetetlen.
-Igen, ez lehetetlen.De nem nekem!És már ki is találtam valamit.Mindenkit ki fogok menteni akit csak tudok.
-Gondoltam.Hisz, nehogy már Johanna Mason útjába álljon valaki!Még ha az a valaki vagy valami egy egész rendszer amit még senki nem tört meg hetvenegy éve.De Miss Mason jön és bumm, szétrobbantja az egészet!-nevet fel Cone.Belenyúl a zsebébe és elővesz valamit.Nem tudom mi az,mert nem láttam.
-Tudod, te vagy Panem fekete gyöngyszeme.Te vagy az,aki nem csak álmodozik arról, hogy megtöri a Kapitóliumot,te meg is teszed!Johanna Mason az egyetlen egész Panemben.Ezért ez a tied.-Cone átnyújtja a kezébe lévő valamit.-Ez egy fekete igazgyöngy.Találtam egy öreg házba és azóta mindig magamnál tartom.De ez inkább neked való,mert ez téged jelképez.
-Ó!Ez gyönyörű!Köszönöm!-kiáltom és a nyakába ugrok.Szorosan átölelem perceken keresztül.Pordus belép a fülkébe.
-Khm.Zavarok?-néz megvetően ránk.
-Nem dehogy, gyere be!-válaszolok megilletődötten.
-Ebédnél találkozhattok a mentorotokkal!-magyarázz Pordus.-De előtte sürgősen öltözetek át.-Bámulja gúnyosan az öltözékünket.
-Ezt mégis hogy értsem?! Szóval ha az embernek nincs ilyen csiri-csáré habos-babos ocsmány ruhája akkor már csúnya?-Üvöltözök torkom szakadtából.
-Na de Mrs. Mason!-sipít Pordus.
-Nekem itt ne Mrs.Masonozzon!-kiabálok egyre hangosabban.
-Kisasszony! Így nem viselkedhet!Ez felháborító!-csapja a földhöz a 20 centis magassarkú cipőjét.
-Tudja mi a felháborító?!Maguk a felháborítóak!A viadal a felháborító, nem én!-elindulok a nő felé,de egy kéz megfog,Cone keze az.Ettől még dühösebb leszek és kapálózni kezdek.Cone erősen tart.Igaz én se vagyok rossz kondiba a favágástól,de Cone mindenképp erősebb nálam,szóval esélyem se volt szabadulni,pedig szívesen bevertem volna egyet annak a rusnya nőszemélynek.A fiú kiráncigál a fülkéből és az ideiglenes szobámba kísér,igazából nem nevezném kísérésnek,inkább tol,vagy huzigál.Leültet az ágyra és kiabálni kezd velem:
-Na ez most mire volt jó?Azt mond meg miért csináltad? Tudod hogy nem rosszindulatból mondta!Ő ilyen.
-Egy,ne kiabálj.Kettő teljes mértékben igazam volt! Mit tehetünk mi arról hogy nincs pénzünk?És arról se tehetek hogy van egy kis stílusom és nem úgy nézek ki mint egy tortabohóc!Legalább kétszer is meg fogja gondolni mit mond nekem, mert ha nem...
-Mert ha nem?Mi lesz?Megvered  az összes embert aki nem szimpatikus,vagy beszól neked?A Kapitóliumba annyian lesznek velünk még gonoszak...Úgy hogy  most azonnal nyugodj le!Az egy dolog hogy igazad van,és megérdemelte volna azt a pofont,de akkor se lehet ilyet csinálni!Jó?
-Jó,rendben...-válaszolom durcásan.
-Pordus kedvéért öltözz át!Biztos van valami normális ruha a szekrénybe!-fordul vissza az ajtóból.
-De...-hebegem.
-Semmi de! Szerintem nem akarsz újra botrányt!
-Hát igazából...-mosolyodom el ravaszan.
-Johanna!Most fejezd be!-mérgesedik el a hangja.
-Átöltözöm!Nyugi már!-felállok és becsapom az ajtót.Kutatni kezdek a ruhásszekrénybe.Találok egy sötétzöld ujjatlant és egy szűk fekete farmert.Csodálkozok hogy egy Kapitóliumi vonaton van valami szép ruha...Felkapom a cuccokat és kimegyek az étkezőfülkébe.
-Ó,a kisasszony is megjött.Jobb ruha nem volt?-hunyorít dühösen Pordus.
-Maga engem ne kisasszonyozzon le!Johanna a nevem!-üvöltözök.
-Fejezd be!-bök oldalba Cone.Hangosan kifújom a levegőt és lehuppanok a székre.Ekkor veszem csak észre, hogy egy fiatal csinos nő is az asztalnál ül és mereven bámul egem.Cone-ra pillantok.Zavarban van, miattam. Most jut csak eszembe,hogy ez a mentorunk!
-Johanna Mason vagyok.Maga?-vetem oda a nőnek undokan miközben a paradicsomlevesem eszem.
-Stelly Norther.A mentorotok.Én nyertem a 64.viadalt.
-Szupi!-mosolygok rá.Szerintem ezt a mosolyt, gúnyként vette mert egyre csúnyábban bámul engem.Nem baj,én megpróbáltam kedves lenni,de ez nekem nem megy.Azért teszek még egyy próbálkozást.-Miben segíthetek?-kérdezem.
-Igazából nekem kéne segítenem nektek.Ha szeretnétek akár már most válaszolok a kérdéseitekre.-mondja kedvesen Stelly, de ő tényleg kedvesen..Nem értem,hogyan nyert viadalt egy ilyen aranyos nő.Nem bírom elképzelni, hogy bárkit is megölt volna, annyira ártatlannak tűnik.

-Ugye olyan soha nem volt, hogy többen nyerték meg a viadalt?-kérdezem.
-Nem.Sajnos.-ahogy ezt kimondta szomorúak lettek a szemei.
-Ó...És ha most sikerülne?-kérdezgetek tovább.
-Nem.Nem fog sikerülni.Ez képtelenség.
-De fog!-ordítok rá.Ezt nem szabadott volna.-Jaj,sajnálom,nem akartam megbántani!-kérek bocsánatot.
-Nem, dehogy! Megértelek.Én is pont ugyan ebbe a helyzetbe voltam mint most ti.Csak minket kisorsoltak.Mármint mindkettőnket a gömbből húztak.
-Ó, Stelly, sajnálom...-most valahogy ez tényleg a szívemből jött.
-Stell.Csak hívj Stellnek és nyugodtan tegezz!
-Rendben, akkor Stell.Van egy tervem!
-Jaj, nagyon megfájdult a fejem!Majd holnap folytatjuk a tanácsadást.-a mentorunk feláll és kiviharzik a fülkéből.A nap további részében társasozunk,beszélgetünk és megnézzük a tévében a sorsolást.Cone a testalkatukat és a korukat nézte,és folyton arról beszélt,hogy ki mennyire jelenthet veszélyt ránk.Én az ijedségüket és a szeretteikhez való kötődésüket próbáltam kideríteni a zseniális tervem miatt,kisebb-nagyobb sikerrel.Stell is velünk nézte a tévét,de ő nem a leendő vetélytársainkat figyelte hanem engem. Végig az arckifejezésemet bámulta,és egy szót se szólt.A végén pedig kiment a szobából. Este megpróbálok aludni, de nem megy, ezért átmegyek Conehoz.
-Alszol?-kérdezem halkan.
-Nem.
-Én se tudok.Láttam ott egy társast amit nem próbáltunk még ki.-mosolyodok el.
-Most akarsz társasozni?-néz rám furán Cone.
-Hát jobb mint forgolódni!-nevetgélek.Igazából semmi kedvem társasozni.Vannak ennél sokkal fontosabb dolgaim is.Például a viadal,de minél többet agyalok rajta annál rosszabb lesz,tehát jobb ha játszunk.Addig se gondolok arra, hogy sikerülni fog -e a tervem és ki tudom-e élve hozni Conet az arénából.Három órán át játszottunk, aztán mindketten kidőltünk a kanapén.

Második fejezet:Az aratás napja

Oda értünk a térre.Már tele volt emberekkel.
-Szia!Akkor majd találkozunk.-köszön el Cone.-Vesznek tőlünk egy csepp vért,majd a fiúk és a lányok külön helyre kerülnek.-Nem köszöntem vissza csak bólintottam, mert nem tudtam volna mit mondani.Már tavaly is ez volt...Szörnyen izgultam,és idegeskedtem az Aratáson.Miután beállt mindenki a helyére Pordus elkezdi a szokásos szövegét a borzalmasan magas idegesítő Kapitóliumi hangon.Minden évbe agyon ajnározza a Kapitóliumot és elmondja milyen "jó" Kiválasztottnak lenni.És a végére oda teszi azt amit a legjobban utálok: Sose hagyjon el benneteket a remény!
Gyűlölöm ezt a mondatot.Nekünk semmi másunk nincs a reményen kívül.
-Idén kezdjünk a fiúkkal!-harsogja Pordus.Odalép a fiúk gömbjéhez.Alaposan beletúr, és kivesz egy apró borítékot,majd visszatotyog a mikrofonhoz.Tiszta ideg vagyok.Folyton csak ez jár a fejembe:Csak ne Conet, csak ne Conet!Ekkor felolvassa a nevet:
-Cone Sinnover!Gyere fel Cone!Gyere csak!Ne félj!-sipítozza Pordus. Cone lassú léptekkel kimegy a színpadra,közben a szemével engem keres.Kétségbe van esve.Én fél percig dermedten állok. Úgy érzem mindjárt elájulok,de csak összeestem és zokogni kezdtem.Mindenki engem bámult,még a kamera is felvette az összeomlásomat. Mikor észrevettem hogy a fejem fölött van egy kamera erőt szedtem magamba, felálltam, és abba hagytam a sírást. Cone csak állt és engem bámult.Pordus folytatja a beszédét.
-Khm.Hát akkor jöjjenek a lányok!-odatipeg a lányok gömbjéhez és kihúz egy ugyan olyan apró borítékot,és felolvassa a nevet a mikrofonnál.-July Nurvel!-egy tizenkét éves kislány sétál fel riadtan a színpadra.Magam se tudom miért, de kirontok a tömegből és ordibálni kezdek:
-Jelentkezek!!!Jelentkezek Kiválasztottnak a lány helyett!Jelentkezek!Jelentkezek önként!Most!
-Ó!-sikít fel Pordus- Hát végül is lehet ilyet...csak..Akkor gyere fel angyalom!-és int a kezével.Én felrohanok és megölelem Conet.-Mi a neved?-kérdezi Pordus.
-Johanna...Johanna Mason.
-Cone bizonyára a szerelmed!-mosolyog.
-Nem...Ő csak a barátom.-ekkor veszem észre hogy még mindig Conet ölelem szorosan.Zavarodottan elengedem és megállok a tömeggel szemben.
-Ó,az más.-szomorodik el a nő.Bevezetnek minket egy épületbe ahol a családunktól búcsúzhatunk
el.Apa és a testvéreim jönnek be hozzám.Apa megfog és kiabálni kezd velem:
-Johanna!Mit képzelsz magadról?Mi a fenéért jelentkeztél?Megőrültél?Mi van veled?Abba nem gondoltál bele mi lesz velünk?
-Nem tudom.Én...Én...Nem tudom..Majd megoldjátok!Én meg ki fogok jönni az arénából, Conenal együtt!Nem tudom, hogy, de megoldom!Tudod, hogy mindent megszoktam oldani!
-De ezt ne tudod még te se megoldani!Értsd meg, vagy neked vagy Conenak meg kell halnia! Vagy mindkettőtöknek!Mi értelme volt ennek?-kiabál továbbra is Apa.
-Nem érdekel akkor meghalok de Conet nem fogják megölni!-üvöltözök most már én is vele.
-Vigyázz magadra!-csak ennyit mond,és kimegy a szobából.Odamegyek a testvéreimhez, megpuszilom,megölelem őket.Igazából nem nagyon értik, hogy most mi van de ez nem is baj.Ők is kimennek,szegények azt hiszik csak dolgozni megyek,vagy csak elutazok.Pár percig üldögélek,de elég nyomasztó ez a szoba, ezért kimegyek a folyosóra.Rögtön letámadnak a békeőrök,hogy hova megyek,zavaromba azt mondom Conehoz, pedig csak levegőzni akartam.Bekísér valaki egy szobába,abba ahol Cone van.A fiú az ablaknál áll.Lassan odamegyek hozzá.
-Szia.Hogy vagy?-kérdezem.
-Te teljesen megőrültél!Mégis, hogy képzelted ezt?Miért csináltad?
-Hát...mert megakarlak védeni.
-Így?Így nem tudsz megvédeni, csak az életed árá...-elcsuklik a hangja-árán...
-Hirtelen történt!És igen, ha kell megvédelek, az életem árán is.
-De miért?
-Úristen,Cone!Nem egyértelmű?
-Mi?
-Az, hogy szeretlek és aggódok érted!Te tiszta hülye vagy!-megfordulok és kimegyek a szobából.Egy békeőr visszakísér a szobába.Most lehet, hogy Cone megsértődött azon, hogy lehülyéztem, mert még ilyet soha nem mondtam neki.De tényleg,soha de soha.Igazából annyira nem is izgat,hogy most épp mit gondol.

Első fejezet:Az Aratás nap délelőttje

-Johanna!-üvölti Cone - Kellj fel!Nem soká' aratás és nekünk még el kell menni az erdőbe.-tájékoztat  a fiú.-Cone 17 éves.Ő a legjobb, és az egyetlen barátom.Magas, erős, szőke hajú,barna szemű,fehér bőrű srác.Mindig vele lógok,többek között azért is mert együtt dolgozunk.Ő jóval finomabb lelkű mint én.Én folyton szidok mindent,ő pedig próbál lecsitítani.Cone kedves,de nem érzékeny,sok mindent kibír kivéve azt ha a szeretteit bántják..Én jóval érzékenyebb vagyok nála.Ő soha nem ütne meg senkit, nem úgy mint én.Vagyis csak értem és a családjáért tenné meg,máskülönben egy szóval se bántana senkit.Szóval ő biztos meghalna a viadalon.Ezért se szeretném ha ő menne.Ha ő meghalna én biztos megbolondulnék.-Ma van az Aratás,ami azt jelenti ma sorsolják ki a Kiválasztottakat.
-Jó,oké!Nem kell kiabálni,tudtommal nem vagyok süket.-mondom,a magam nyers stílusában.De Cove már megszokta, és nem veszi komolyan a beszólásaimat,tudja,hogy ilyen vagyok és kész,ez van.Felkelek felkapok a munkásruhám ami egy farmerből,egy kabátból és egy kesztyűből áll.-Favágók vagyunk, mivel ez a körzetünk sajátossága- összefogom a hosszú egyenes gesztenye barna hajam.Elindulunk az erdőbe.Az,hogy aratás van az nem azt jelenti hogy nincs munka,munka az mindig van, legfeljebb ma egy kicsit kevesebb.
-Hányszor van bent a neved?-kérdezem Conetól.
-Negyvenegyszer.Neked?
-Harmincnyolcszor.-válaszolok idegesen.
-Eddig is szerencsénk volt.Most is az lesz,hidd el.De ha nem lehetne tesszát kérni, akkor éhen halnánk..-Próbál nyugtatni Cone, de nem megy neki,sőt ezzel inkább még jobban felhergelt.
-És ha nem?! Ha most nem lesz szerencsénk? Akkor mi van? És nehogy már védd is azt a rohadt Kapitóliumot! Hisz ők tehetnek arról hogy tesszáért kell jelentkeznünk! Mi lesz a családommal ha én nem leszek? Egyedül Apa dolgozik rajtam kívül.Anya meghalt Cone! Apa abból az egy kis fizetésből nem tud eltartani négy kisgyereket.Kész, vége lesz a családomnak.-üvöltöm és elbőgöm magam.Sose voltam sírós fajta de már nem bírom.Mostanában egyre gyakrabban sírok.Cone magához szorít és nyugtatni próbál:
-Ssss..Jól van.Semmi baj!Nyugi,nem te leszel a kiválasztott.Tudod, segítenék a családodnak de még az enyémnek sincs mit ennie sokszor.-sóhajt-Sssss....Nyugi nem lesz baj!
-Köszi!-szorosan megölelem.-Köszönöm.Köszönöm.-suttogom.Cone letörölgeti a könnyeimet.
-Induljunk,mert elkésünk.-mondja Cone.Tíz perc múlva már az erdőbe voltunk.Három órát fát vágtunk, azután hazaindultunk.
-Aztán öltözz fel szépen!-mosolyog Cone.
-Ó csakis!Én meg a kis rózsaszín szoknya!Remek párosítás lenne!-nevetek.Hazamentem, felvettem egy sötétbarna ruhát,a hajamat megmostam,  összefogtam, és elindultam a főtérre.Majd Apa fogja hozni a kicsiket.-Van egy hét éves húgom Lyra,és kettő lány és egy fiú hároméves kistestvérem.Hármas ikrek...Mikor megtudtuk majdnem elájultunk.Kamie és Pem a két kislány,Samy pedig az egyetlen fiú Apán kívül a családban.-Elindulok és félúton találkozok Conenal.
-Megnyugodtál?-kérdezi.
-Nem.Tudod, nem csak magam miatt aggódok.Miattad is!Te nem tudnál ölni, ha arról lenne szó.Fogalmam sincs mit csinálnék, ha te lennél a kiválasztott.Beleőrülnék ha te meghalnál.-válaszolok.Látom ahogy egy könnycsepp kibuggyan a szeméből.
-Én sem tudom mi lenne...Mi lenne ha téged sorsolnának ki.De tudom,hogy te képes lennél nyerni.Én nem lennék az.Megpróbálnám de nem menne-suttogja Cone.Pár perc múlva, már a téren is vagyunk.

Bevezető

Pár másodperc és kezdődik a 71.Éhezők viadala.A tervet ,remélem minden  beavatott betartja.Remélem, menni fog.Remény, mindig csak a remény! Utálom,hogy nekünk semmi másunk nincs csak a remény!De ennek vége!!! Most vége lesz!!!És ennek Johanna Mason fog véget vetni!Igen én az alig tizenhat éves lány, fog ennek az egésznek véget vetni.Végül is, nekem oly mindegy,hogy, hogyan fogok meghalni és így legalább lesz értelme a halálomnak.Nem remény lesz többé,hanem akarat és élet!Rendes élet,ahol nincs viadal, nincs éhezés és nincs robotmunka. Ahol nem zsákmányol ki minket a Kapitólium, és nem kényszeríti a családokat, hogy tesszát kérjenek, amivel egy újabb esélyt adnak arra, hogy a halálba küldjék a gyermekeiket.És nekünk mi marad?A remény és a rettegés.Ennyi.Na,ennek fogok én véget vetni!Legalábbis megpróbálok.